Találka.hu társkereső randi oldal

Netrandi.hu az ingyenes társkereső. Társkeresés,párkeresés, randi, üzenőfal,fórum, chat.

Főoldal

Belépés

Friss kép

Tölts fel te is képet az adatlapodhoz és te is bekerülsz ebbe a táblázatba!

Óhajok hídja

2024.01.25.
pima szőrel fogok fogat tiszti
Eddig 1 szavazat.

Annyira éhesnek kell lenned, mint nekem, ha kalandokról van szó. Győződj meg róla, hogy elég idő van a szórakozásra és munkára. A kiegyensúlyozott életmód a kulcs. Ezért szeretném, ha rendezett életed lenne.

2024.04.17.
Nem árulom el
Eddig 1 szavazat.

Mit kívánjak, talán azt, hogy mindig egészségesek legyünk, legyen pozitív életünk, tudjunk szeretni és kapjunk sok szeretetet. Kívánom azt is, hogy aki ép olvassa ezt legyen boldog.

Látogatók

Statisztika

előző<< [1] [2] [3] [4] [5] >>következő

FÓRUM >> Társkeresés, szerelem, szex >> Igazi?

#46 Van és Vanné

2011.12.23. 04:11

Jelentem

A felhasználó tiltása

55 éves

Naon jó Andim!!! Ez vagy te!!! Lennél egy kicsit őszinte, akkor ... Talán volna értelme kettőnk között!!!
Van!!!

Na,tudjátok kik vonk!!!!

#45 1-etlen Andrejja

2011.09.22. 01:59

Jelentem

A felhasználó tiltása

54 éves
Nyíregyháza

IGAZI?? NYOMJÁTOK A SZEXET AMEDDIG TUDJÁTOK .. MERT BÁRMELY PERC LEHET AZ UTOLSÓ NEM AZ IGAZIT KELL KERESGETNI AZ NEM NORMÁLIS DOLOG!!!

Ez így van

Ki nem szabad hagyni

Titok :) A Van tudja :)

#44 asszonyféle

2011.09.21. 19:29

Jelentem

A felhasználó tiltása

92 éves
.......................................

Nem létezik, ebben a világban, ugyan már

Létezik. Ez úgy igaz, ahogy itt ülök a gép előtt és keresem a megfelelő szavakat. Valóban rendkívül ritkán, de megesik--egy életen át érdemes keresni!

Ki ide belépsz,hagyj fel minden reménnyel...

#43 Őszike...

2011.07.20. 08:47

Jelentem

A felhasználó tiltása

55 éves

Jó pasik a föld minden sarkában találhatók, csak az a baj hogy a föld kerek! "

... Ha kedvelsz, mondjad! Ha hiányzom, éreztesd! Ha szeretsz, bizonyítsd!....:)

#42 Csabi

2011.07.19. 20:51

Jelentem

A felhasználó tiltása

46 éves

De az az igazi is igazit akar.. hehe..

................

#41 PATI the RAT

2011.07.19. 18:31

Jelentem

A felhasználó tiltása

22 éves
Neanderben egy luxus barlang

IGAZI?? NYOMJÁTOK A SZEXET AMEDDIG TUDJÁTOK .. MERT BÁRMELY PERC LEHET AZ UTOLSÓ NEM AZ IGAZIT KELL KERESGETNI AZ NEM NORMÁLIS DOLOG!!!

AZ UTOLSÓ NEANDERI

#40 Hazafi

2011.07.19. 18:19

Jelentem

A felhasználó tiltása

47 éves

Jajj, de pesszimisták vagytok emberek! :roll:

szia

#39 Őszike...

2011.07.17. 21:08

Jelentem

A felhasználó tiltása

55 éves

Nem létezik, ebben a világban, ugyan már

Egyet értek veled.

... Ha kedvelsz, mondjad! Ha hiányzom, éreztesd! Ha szeretsz, bizonyítsd!....:)

#38 1-etlen Andrejja

2011.07.17. 20:38

Jelentem

A felhasználó tiltása

54 éves
Nyíregyháza

Nem létezik, ebben a világban, ugyan már

Egyet értek veled.

Titok :) A Van tudja :)

#37 V Gabriella

2011.07.12. 15:30

Jelentem

A felhasználó tiltása

55 éves
Miskolc

Nem létezik, ebben a világban, ugyan már

Éld az életed!

#36 Hazafi

2011.07.01. 17:52

Jelentem

A felhasználó tiltása

47 éves

Igen ismerem az igazi meg a fehér ló esetét, de egy a lényeg adj a lónak elég abrakot.

szia

#35 Erica

2011.06.28. 21:42

Jelentem

A felhasználó tiltása

51 éves

micsoda kérdés

hát én csak álmodok arról hogy egyszer valakinek én is az igazi lehetek

olvastam egy nagyon szép történetet olvassátok el

sajnállak, hogy még nem ébredtél fel és csak álmodban találod meg kit keresel...

... mert ha kinyitnád két szép szemed :shock:

láthatnád, hogy álmod vágyad már beteljesedett!!!... de jajjj' annak aki fényes nappal is becsukja szemét és álomvilágba menekül... :evil:

de én megtaláltam aki szeretek ez az te vagy bohóc
sajnálom ha félre érthető volt

nah most sikerült elvesztem vaki aki közel állt a szivemhez :cry:

´ akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod´

#34 már senki

2011.06.28. 21:13

Jelentem

A felhasználó tiltása

63 éves

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan...

Baranyi Ferenc - Vallomás
... ismert és gyönyörű vers mit ide írtál...

hánytatott gyerekkoromat a szalonnának és a karikás ostornak köszönhetem

#33 már senki

2011.06.28. 21:10

Jelentem

A felhasználó tiltása

63 éves

micsoda kérdés

hát én csak álmodok arról hogy egyszer valakinek én is az igazi lehetek

olvastam egy nagyon szép történetet olvassátok el

sajnállak, hogy még nem ébredtél fel és csak álmodban találod meg kit keresel...

... mert ha kinyitnád két szép szemed :shock:

láthatnád, hogy álmod vágyad már beteljesedett!!!... de jajjj' annak aki fényes nappal is becsukja szemét és álomvilágba menekül... :evil:

hánytatott gyerekkoromat a szalonnának és a karikás ostornak köszönhetem

#32 Queen of Damned

2011.06.28. 09:25

Jelentem

A felhasználó tiltása

51 éves

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő – mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel. . .
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod – óva koldul -
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság -
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá – s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.

Egy árnyék a múltból!:)

#31 Erica

2011.06.28. 09:20

Jelentem

A felhasználó tiltása

51 éves

Volt egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben,
Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred.
Örökké tart majd, s Ő csak várta...
Hitte, hogy többé nem marad már árva.

Szeretetre vágyott, megértésre, és két ölelő karra,
Arra, hogy viszont szeressék, semmire... csak arra...
Nem értette miért kér olyan nagyon sokat,
S miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.

S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált,
Hisz találkozott azzal, kire már oly régóta várt.
A fiú büszke volt, hiú, s naív,
De a lány olyat érzett, mint még soha addig.

Rájött a fiú is, ez még több is lehet,
Lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne, hogy így elfelejti azt a lányt,
Ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.

Szomorú volt, félt, szenvedett,
Hisz az dobta el, kit igazán szeretett.
De a gönyörű lány csak oltalomra várt,
Így Ő is feledni kezdte a mély gyászt.

Rájöttek, hogy Ők talán egymásnak lettek teremtve,
S a szerelem örök oltárára szentelve...
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
A fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.

Szerették egymást, együtt voltak, míg a nap ragyogott az égen,
Úgy hitték, nem éreztek ilyet már nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... miért is ne?!
S a gyönyörű tavasz helyére hideg tél köszönt be.

Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet,
S hogy együtt, ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni,
Olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.

Mert ki egyszer már Tiéd lett,
S úgy érzed, örökre Őt szereted,
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, Érte küzdeni kell,
Ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
Örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
S úgy táncol, hogy elveszted az eszed.

Örökké remél, örökké bízik,
S megtanít Téged örökké hinni.
Hinni a másikban... s ezt el is éri,
Hisz elhiszed, hogy örökre mellette fogsz élni.

Így hittek Ők is egymásban,
S vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
S hiszed, hogy szép, amíg a másik el nem taszít.

S akkor jön a fájó ébredés,
A mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted... helyette más van... a fájó könnyek!

Ez történt a gyönyörű lánnyal,
S a hiú, naív sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben, mindent tagadott,
S a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.

Az oltalom, mit annyira áhított, mire annyira vágyott,
S közben nem tett mást, csak kergetett egy álmot...
Szép volt a fiúval, de nem tehetett mást,
Érezte, vissza már nem jön, elengedte hát!

A fiú rájött, még mindig a másikat szereti,
Akárhogy is bánt Vele, soha nem felejti.
A gyönyörű lány hívta, kérlelte, maradjon Vele...
Hisz Ő nem tenne mást, csak igazán szeretne.

De a fiú hajthatatlan volt, vissza se fordult,
S a lány nem értette mit csinált ennyire rosszul.
A fiú csak rohant, szaladt messze már,
Úgy érezte, ha kell, a halálból is visszahozza a másik lányt.

Hisz szerette, csak Érte élt,
De nem tudta, hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.
Eltelt egy hosszú év, s a fiú egyedül maradt,
Nem találta meg a lányt, kit annyira akart.

S a fiú újra csak szaladt, szaladt vissza...
De a lány ekkor már búcsúlevelét írta.
Mire a fiú odaért, a lány már a földön hevert,
S véres, gyenge kezében szorított egy levelet.

A fiú szólította: "Szerelmem! ",
De a lány akkor már semmit sem felelt...
S ekkor a fiú észrevette a papírt,
Alig tudta olvasni... csak sírt...

De erőt vett magán, s kezébe vette a levelet,
S közben végigsimította az erőtlen, puha kezet.
Ki egy éve még forrón ölelte, s szerelmesen,
Az nem lehet már Vele többé sohasem.

A borítékra csak ennyi volt írva:
"A kék szemű fiúnak, kit már nem feledek soha! "
Lassan, könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta...

"Drága Egyetlenem! Kedves édes Szerelmem!
Még mindig kimondhatatlanul szeretlek, pedig már egy év telt el a búcsúnk óta,
De még mindig előttem lebeg az utolsó óra.
Az utolsó, édes pillantás, mit rám vetettél,
Gyönyörű két szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek, és bárhol is járok,
Mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem, az átsírt éjjeleknek vége,
S hogy szívem elfelejt Téged már végre.
De hallottam csengő hangod, láttalak, s életre kélt az édes múlt,
Hiába küzdöttem, egyedül kevés voltam ellene, így az emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előled is, de nincs hely hova bújjak,
A régi, közös, szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem, s az életemet,
Mindenemet odaadnám azért, szívemet, lelkemet...
Hogy csak messziről is, de újra lássalak, s hogy érezzem illatod...
Hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg, hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz, ha nem vagy velem, fáj a levegővétel, szinte belehalok.
Nem akarok már Nélküled élni, Nélküled nem is létezek,
Nem megy már semmi... minden fáj... Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel, kísér a halál,
Hiszen két szemem szüntelen keres, de sehol nem talál...
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés,
S teljes felismerésként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem, boldogság, s édes, tiszta gyermeki öröm,
Mindent, mit Veled éltem át, már örökké magamban őrzöm.
Nélküled szívem nem nyugszik, szüntelen csak az álmatlanság hál velem,
Félek, rettegek attól, hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolnak, szinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak,
Fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt.
Bár elmondhatnám, hogy öl meg lassan ez az érzés,
De megfagynak a szavak, s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek, hiszen örökre elvesztettem tekinteted,
Nem sírok már... inkább elfojtom magamban minden emlékedet.
Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom,
S önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam, hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam,
Annak ellenére, hogy megbántott, mégsem tudtam feledni... nagyot hibáztam!
Óh, Istenem! Hányszor mondták, hogy felejtselek el Téged!
Hányszor mondták, értsem meg már végre: többé sohasem leszek Véled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy VÉGE,
Mintha minden álmom, s vele az életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
Most már csak bátorságot gyüjtök...
Csak a halál csókját érezném már végre... ennyi csak, mit remélek...
Le akarok lépni az útról, mit már oly régóta járok,
Hisz többé már soha nem lesz velem, kit annyira várok.
El akarok végre menni, de nem tudlak búcsú nélkül itthagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!
Búcsúzok, talán így jobb, hisz nem gondoltam, hogy gyenge is tudok lenni,
Hogy Nélküled ugyanúgy már soha többé nem tudok nevetni!
Zárom soraim örökre... de még így is szeretlek mindig,
Csodás emléked magammal viszem egyenesen a sírig... "

Ekkor a srác lecsukta a levelet,
Melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
S mégegyszer, utoljára szélesre tárta két kezét.

Ölelni akarta a lányt, de már nem tudta,
Csak könnyei folytak tovább, újra meg újra...
Keserves könnypatak áztatta puha, gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.

Majd édes, lágy szellő támadt váratlanul,
Kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszállt az éj, s a fiú elhagyta otthonát,
Az édes szellő a temető felé vezette két lábát.

Két szemével sírva kutatta a sírt,
Vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
A fiú keservesen zokogva borult a fejfára.

"Ne sírj, kérlek Drága, ne sírjál,
Már nem fáj, hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
Szerettelek, imádtalak jobban minden másnál,
S Veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem, én kutattam utána,
S én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd, hogy bennem élsz... most már örökre, s én is Veled maradok,
Védeni foglak mindörökké, én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak,
Hisz a síron túl is MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK... "

A fiú csak fájdalmasan zokogott,
Tudta, hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felől egy halk, őszinte szót hozott: "Szeretlek! "
S a fiú csak ennyit súgott sírva: "Soha nem feledlek! "

hát ezt csak azt értheti meg aki volt már reménytelenül szerelmes

´ akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod´

#30 Erica

2011.06.28. 09:13

Jelentem

A felhasználó tiltása

51 éves

micsoda kérdés

hát én csak álmodok arról hogy egyszer valakinek én is az igazi lehetek

olvastam egy nagyon szép történetet olvassátok el

´ akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod´

#29 már senki

2011.06.28. 00:49

Jelentem

A felhasználó tiltása

63 éves

Nem tudtam hirtelen, mit írjak... annyira igazi érzések...

... nos itt a másik lehetőség, hogy írj választ...
a kérdés az volt: IGAZI? ... a következő idézet, lehet válasz?

Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly? becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy lesz majd idő, amikor elveszíti a virágot. Odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, a férfi szomorú lett, mert ráébredt, azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elszakadt tőle. A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát, mert az meghalt. Egész életét abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, akit ő szeretett.

hánytatott gyerekkoromat a szalonnának és a karikás ostornak köszönhetem

#28 Gabriella

2011.06.27. 22:07

Jelentem

A felhasználó tiltása

48 éves

Gabriella - többet vártam tőled :shock:

Nem tudtam hirtelen, mit írjak... annyira igazi érzések...

Ha azt mondom valakinek, hogy szeretlek, azt én nem tudhatom. Ebben nem vagyok kompetens. Azt csak ő tudhatja.

#27 már senki

2011.06.27. 21:04

Jelentem

A felhasználó tiltása

63 éves

Egy történet a szerelemről - (tanmese is lehetne)

Egy lány megkérdezte a pasiját, hogy csinos-e?
a srác azt mondta nem...
- a lány megkérdezte - szeretne -e vele lenni örökké?
a srác válasza: -nem
- a lány megkérdezte, hogy ha elmenne, akkor sírna-e?
a srác azt válaszolta: -nem
A lány úgy gondolta, eleget hallott, könnyek csorogtak le az arcán s elindult az úton...
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy. Nem szeretnék veled lenni örökké - mert veled AKAROK lenni örökké és ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék"

... érdekes, hogy sokszor az elhangzott szó, nem mindenkinek jelenti ugyan azt...

hmmm... no comment..

Gabriella - többet vártam tőled :shock: