Én vagyok a legjobb harcos a világon!

Amúgy ezt:

Én meg nemrég iszonyatos kínok közt görcsöltem össze, de olyan szinten, hogy szó szerint fetrengtem a fájdalomtól a hasamat fogva. Tudtam, hogy ki kell tojni, de nem volt a közelben, csak egy park. Belváros átka, hogy be van kamerázva. Sajnos ezt csak később tudtam meg, de mondjuk abban a helyzetemben lehet, hogy tudatosan sem érdekelt volna. Fél guggoló pozícióban kapaszkodtam meg magam előtt és hangos nyögéseket hallatva próbáltam megszülni ami belülről emésztett igen fájdalmas módon. És akkor jött a legrosszabb, ami ilyen helyzetben csak megtörténhet. Egy félhangos mondat volt ez: "Nézd má! Szarik. " Futótűzként terjedt a hír: "ki? " "mi? " "mi van, melyikben? ", na akkor aztán be kellett volna fejeznem egyből, de még jött, aminek jönnie kellett. Gyorsan töröltem a munkámat félbehagyva és távoztam volna, ha nem kezdenek el lökdösni és nem kezdik el az: "ide jársz szarni mi?!... ", és ilyeneket. Hiába mondtam, hogy megsemmisítő görcsök támadtak le és hogy akárkivel előfordulhatott volna, meg sem hallották. Hangosat kordult ekkor a hasam, amit hallván a szószólójuk elemi erővel vágott gyomorszájon és amikor összeestem még gyomron is rúgott. Gyorsan szétoszlott a tömeg én meg ott feküdtem totálisan megszégyenülve, kínkeserves, soha át nem élt görcsös fájdalmak közepette. Mikor végre valahára ki bírtam üríteni teljesen felpuffadt bélrendszeremet, akkor vettem észre a csészén, illetve a papíron a vért.





Már megint a bélrendszer és az emésztés végi salakanyag problémája. Akkor inkább ölj tyúkot és kopaszd meg.



A kamu facebook profilomon lévő "ismerőseimnek" másoltam be ide-oda teljesen véletlenszerű módon és fulladoztam a röhögéstől. A család édi-bédi kutyája képe alá, esküvői kép alá, tájkép alá, motor kép alá, értelmes genyó idézetek alá...


a profil kamu a facebook-on, mint itt. Van olyan akinek valahol normál profilja van?

Én vagyok a legjobb harcos a világon!

Amúgy ezt:

Én meg nemrég iszonyatos kínok közt görcsöltem össze, de olyan szinten, hogy szó szerint fetrengtem a fájdalomtól a hasamat fogva. Tudtam, hogy ki kell tojni, de nem volt a közelben, csak egy park. Belváros átka, hogy be van kamerázva. Sajnos ezt csak később tudtam meg, de mondjuk abban a helyzetemben lehet, hogy tudatosan sem érdekelt volna. Fél guggoló pozícióban kapaszkodtam meg magam előtt és hangos nyögéseket hallatva próbáltam megszülni ami belülről emésztett igen fájdalmas módon. És akkor jött a legrosszabb, ami ilyen helyzetben csak megtörténhet. Egy félhangos mondat volt ez: "Nézd má! Szarik. " Futótűzként terjedt a hír: "ki? " "mi? " "mi van, melyikben? ", na akkor aztán be kellett volna fejeznem egyből, de még jött, aminek jönnie kellett. Gyorsan töröltem a munkámat félbehagyva és távoztam volna, ha nem kezdenek el lökdösni és nem kezdik el az: "ide jársz szarni mi?!... ", és ilyeneket. Hiába mondtam, hogy megsemmisítő görcsök támadtak le és hogy akárkivel előfordulhatott volna, meg sem hallották. Hangosat kordult ekkor a hasam, amit hallván a szószólójuk elemi erővel vágott gyomorszájon és amikor összeestem még gyomron is rúgott. Gyorsan szétoszlott a tömeg én meg ott feküdtem totálisan megszégyenülve, kínkeserves, soha át nem élt görcsös fájdalmak közepette. Mikor végre valahára ki bírtam üríteni teljesen felpuffadt bélrendszeremet, akkor vettem észre a csészén, illetve a papíron a vért.





Már megint a bélrendszer és az emésztés végi salakanyag problémája. Akkor inkább ölj tyúkot és kopaszd meg.



A kamu facebook profilomon lévő "ismerőseimnek" másoltam be ide-oda teljesen véletlenszerű módon és fulladoztam a röhögéstől. A család édi-bédi kutyája képe alá, esküvői kép alá, tájkép alá, motor kép alá, értelmes genyó idézetek alá...

Én vagyok a legjobb harcos a világon!

Amúgy ezt:

Én meg nemrég iszonyatos kínok közt görcsöltem össze, de olyan szinten, hogy szó szerint fetrengtem a fájdalomtól a hasamat fogva. Tudtam, hogy ki kell tojni, de nem volt a közelben, csak egy park. Belváros átka, hogy be van kamerázva. Sajnos ezt csak később tudtam meg, de mondjuk abban a helyzetemben lehet, hogy tudatosan sem érdekelt volna. Fél guggoló pozícióban kapaszkodtam meg magam előtt és hangos nyögéseket hallatva próbáltam megszülni ami belülről emésztett igen fájdalmas módon. És akkor jött a legrosszabb, ami ilyen helyzetben csak megtörténhet. Egy félhangos mondat volt ez: "Nézd má! Szarik. " Futótűzként terjedt a hír: "ki? " "mi? " "mi van, melyikben? ", na akkor aztán be kellett volna fejeznem egyből, de még jött, aminek jönnie kellett. Gyorsan töröltem a munkámat félbehagyva és távoztam volna, ha nem kezdenek el lökdösni és nem kezdik el az: "ide jársz szarni mi?!... ", és ilyeneket. Hiába mondtam, hogy megsemmisítő görcsök támadtak le és hogy akárkivel előfordulhatott volna, meg sem hallották. Hangosat kordult ekkor a hasam, amit hallván a szószólójuk elemi erővel vágott gyomorszájon és amikor összeestem még gyomron is rúgott. Gyorsan szétoszlott a tömeg én meg ott feküdtem totálisan megszégyenülve, kínkeserves, soha át nem élt görcsös fájdalmak közepette. Mikor végre valahára ki bírtam üríteni teljesen felpuffadt bélrendszeremet, akkor vettem észre a csészén, illetve a papíron a vért.





Már megint a bélrendszer és az emésztés végi salakanyag problémája. Akkor inkább ölj tyúkot és kopaszd meg.

Én vagyok a legjobb harcos a világon!

Amúgy ezt:

Én meg nemrég iszonyatos kínok közt görcsöltem össze, de olyan szinten, hogy szó szerint fetrengtem a fájdalomtól a hasamat fogva. Tudtam, hogy ki kell tojni, de nem volt a közelben, csak egy park. Belváros átka, hogy be van kamerázva. Sajnos ezt csak később tudtam meg, de mondjuk abban a helyzetemben lehet, hogy tudatosan sem érdekelt volna. Fél guggoló pozícióban kapaszkodtam meg magam előtt és hangos nyögéseket hallatva próbáltam megszülni ami belülről emésztett igen fájdalmas módon. És akkor jött a legrosszabb, ami ilyen helyzetben csak megtörténhet. Egy félhangos mondat volt ez: "Nézd má! Szarik. " Futótűzként terjedt a hír: "ki? " "mi? " "mi van, melyikben? ", na akkor aztán be kellett volna fejeznem egyből, de még jött, aminek jönnie kellett. Gyorsan töröltem a munkámat félbehagyva és távoztam volna, ha nem kezdenek el lökdösni és nem kezdik el az: "ide jársz szarni mi?!... ", és ilyeneket. Hiába mondtam, hogy megsemmisítő görcsök támadtak le és hogy akárkivel előfordulhatott volna, meg sem hallották. Hangosat kordult ekkor a hasam, amit hallván a szószólójuk elemi erővel vágott gyomorszájon és amikor összeestem még gyomron is rúgott. Gyorsan szétoszlott a tömeg én meg ott feküdtem totálisan megszégyenülve, kínkeserves, soha át nem élt görcsös fájdalmak közepette. Mikor végre valahára ki bírtam üríteni teljesen felpuffadt bélrendszeremet, akkor vettem észre a csészén, illetve a papíron a vért.

Semmi jót. Nagy a csend a oldalon. Senki sem akar barátkozni, ismerkedni.

szeretlek
Írok valakinek aki nem is várja. Könnyes szemem s arcom, álmában sem látja. Írok valakinek remegve félve Hisz jól tudom nem várja s nem jutok eszébe. Tőle nem kérek mást, csak egy sort írjon. De ha nem szeret ne is válaszoljon. Dobja levelem kigyúlólángokba. Takarja múltat örökös homály. Legyen élettársam az örökös magány. Csendes némaságban teljenek az évek. Ne tudja meg senki hogy: SZERETLEK TÉGED még mindig ...

Őszike elszomorított amit írtál sajnos nagyon igaz, de nem lehet ellene tenni semmit, az egyik még mindig szeret a másiknak meg már eszébe sem jut sajnos ilyen az élet, kívánom minél hamarabb találj valakit aki felvidít. Csak olyat szeress aki megérdemli legyen mindig az arcodon

szeretlek
Írok valakinek aki nem is várja. Könnyes szemem s arcom, álmában sem látja. Írok valakinek remegve félve Hisz jól tudom nem várja s nem jutok eszébe. Tőle nem kérek mást, csak egy sort írjon. De ha nem szeret ne is válaszoljon. Dobja levelem kigyúlólángokba. Takarja múltat örökös homály. Legyen élettársam az örökös magány. Csendes némaságban teljenek az évek. Ne tudja meg senki hogy: SZERETLEK TÉGED még mindig ...

csodálatosan érzem magam, jóéjt vagy jó reggelt mindenkinek